A történelem végének filozófiája ? Makrotörténelmi és környezetetikai
perspektívák 1989 optimista hangulata ? néhány korábbi figyelmeztetés ellenére ?
még nem látta, hogy a ?történelem végén? nem egy konszolidáció, hanem egy olyan
új történelmi korszak bontakozik ki, amely az emberiség egészét, a modernitás
létmódját, a jövő kilátásait a pozitív változások mellett inkább alapvető
kihívásokkal és globális rendszerszintű kockázatokkal terheli. A kötet
tanulmányai a formálódó új történelmi korszak makrofolyamatainak
interpretációjára törekszenek, interdiszciplináris eszközökkel és filozófiai
perspektívával. Először Francis Fukuyama történetfilozófiájának központi
gondolata, a ?történelem vége? tézis interpretáló ereje, illetve a liberális
demokrácia további jövőjével dilemmák kerülnek bemutatásra, az eltelt negyed
évszázad reflexióinak, hangsúlyeltolódásainak függvényében. Majd egy szintén
interdiszciplináris szemléletből fakadó, lényegében új történetfilozófiai
narratíva alapvetése rajzolódik ki, melynek keretében történik a 21. század első
negyede néhány meghatározó jelenségének értelmezése. Elsősorban az
ember-környezet viszonyban bekövetkezett alapvető változás és ennek
következményei állnak a vizsgálat centrumában, melyek mind a történelmi múltra,
mind a közeljövő már elkezdődött folyamataira figyelve, az egész történelem
számára lehetséges értelmezési keretet adnak. A makrotörténelmi szempont jelenti
a tanulmányok közötti kapcsolatot, a fókuszpont áthelyeződése pedig
gazdagíthatja a ?történelem vége? koncepcióját. A környezeti krízis számos
szegmensének bemutatása, az ember ontológiai helyzetének megváltozására hívja
fel a figyelmet, a kihívások és kockázatok pedig jelzik a fenntarthatóság felé
megteendő lépések fontosságát. Az elemzések a jelenségek komplexitását emelik
ki, az emberi tevékenység felelősségdimenziójára koncentrálnak és gyakorlatias
megoldásokat körvonalaznak. A környezeti krízis legsúlyosabb eleme, a
klímaváltozás hatásainak a történelem és társadalom kontextusában való
elhelyezése ezért csomópontot jelent a makrotörténelmi elemzésben. De az ember
megnövekedett képességei nem csak a környezetet alakítják át egy új korszakot
teremtve: Fukuyama már a század elején figyelmeztetett a biotechnológiai
forradalom keltette folyamatok kockázataira. A jövő tapinthatóan más lesz, mint
gondoltuk a 20. század végén.