?Ha háború lenne nálunk? című esszéjében Janne Teller ferde tükröt tart az
elkényelmesedett európaiak elé, akik sokszor nem tudják beleképzelni magukat
mások helyzetébe. A menekültekről folyó közbeszéd durva hangneme ihlette az
első~sorban fiataloknak szóló, tanulságos, mégsem szájbarágós politikai
tanmesét. Mi lenne, ha nekünk, európaiaknak kellene például Egyiptomba
menekülnünk egy hazánkban dúló háború elől? Mi lenne, ha magyarok és osztrákok
civakodnának az afrikai menekülttáborokban? Mi lenne, ha a tizenéves kamaszok
legnagyobb gondja nem az lenne, hogy nem kapták meg a legmenőbb mobiltelefont,
hanem mondjuk az, hogy miként szerezzenek hamis papírokat a családnak, amivel
aztán elmenekülhetnek a szörnyűségek elöl? A történet egyes szám második
személyben megszólított főhőse tizennégy éves fiú. Nevét nem tudjuk ? bárki
lehet. ?Veled is megtörténhet. Te is lehetsz szegény, üldözött, kirekesztett? ?
ez az útlevélre emlékeztető~, gondolatébresztő~ kis kötet fő üzenete. A dán és a
magyar fiatalok világa nem fedi egymást teljesen. De a mai európai fiatalok
közös élménye, hogy békében nőttek fel, s nincs fogalmuk róla, mit jelent éhezni
és nélkülözni. Ráadásul Janne Teller a magyar viszonyokra szabta a történetet: a
könyvecskében felmerülő fiktív konfliktus Magyarország, Ausztria és Szlovénia
között éleződik ki, mert a két előbbi ország meg szeretné szerezni a szlovén
tengerpartot. A vázlatosan, csak mellékmondatokban vázolt összeütközés adja a
keretet, úgymond az útlevelet az olvasó kezébe, amellyel beléphet a fordított
világba.