Boldogabb élet - jó halál Egyre több betegséget tudunk legyőzni. Nem csak
betegségek lefolyásába avatkozunk be: ha kell, császármetszéssel segítjük ki a
magzatot a számára már elviselhetetlenül szűk anyaméhből. Akkor hát miért nem
tartjuk felelősségünknek, hogy kisegítsük az életből a terhét tovább cipelni ?
emberi méltóságától megfosztottságát elviselni ? már nem képes meghalni vágyót?
Ehhez és hasonló alapvető kérdésekhez kell vissza-visszatérnünk, remélhetőleg
mindig egy lépéssel előbbre jutva. A jó halálhoz azonban önmagában még a
haldoklás hatásos lerövidítése sem vezet. A példamutatóan jó, méltóságteljes
halál eléréséhez ? amely az itt maradók haldoklás- és elmúlásfélelmének
enyhítésével boldogabbá teszi az ő életüket is ? semmiképp sem elég. Ezért
vezettem be az eutélia fogalomkörét, amely jó véget jelent, és magába foglalja
mindazt, ami elvezethet életutunk méltóság- és szeretetteljes befejezéséhez.
Ehhez nem elég az eutanázia legalizálása, sőt egymagában talán még ronthatná is
az ilyen értelemben vett jó halál esélyét. A valóban jó halálhoz másféle
gondolkodásmódra van szükség ? arra, hogy kibéküljünk az életutunk végén
türelmesen ránk váró, megváltó halállal. Rég kivettük ?Isten? kezéből a halált:
Az új törvényeket nem szabad többé a középkor előtti fogalmakból vagy
előzményekből levezetni. A modern biológiai, fiziológiai, pszichológiai,
filozófiai és szociológiai fogalmak ismeretében, valamint a halállal és a
haldoklással kapcsolatos kérdések összetettségét figyelembe véve kell azokat
elfogadni vagy módosítani.