Hit, remény és vérontás Lehet, hogy levedlünk néhány bőrt, de alapvetően ugyanaz
a rohadt kígyó vagyunk. De most már biztosan egészen más a szemléleted? Nos, a
fiatal Nick Cave megvethette a világot, mert nem tudta, mi következik majd. Most
már látom, hogy a világ ilyenfajta lenézése vagy megvetése valamiféle luxus
volt, vagy kényelemből, sőt hiúságból fakadt. Neki még nem volt róla fogalma,
hogy az élet értékes és törékeny. Nem tudta, milyen nehéz - de milyen fontos is
- szeretni a világot, és kegyelemmel viseltetni iránta. És mint mondtam, nem
tudta, mi jön szembe majd az úton. A Hit, remény és vérontás nem hagyományos
interjúkötet. Mert Nick Cave nem szeret interjút adni Ennek ellenére
beleegyezett, hogy jó barátjával, Seán O'Hagannel hosszú, csapongó
beszélgetéseket folytasson. S bár végül is benne van a könyvben egy bámulatos
karrier története is, de még inkább Nick Cave művészetének minden ihlető eleme
az őrült kezdetektől a spiritulitásba forduló újabb alkotásokig. A művész
gyakran küszködve keresi a megfelelő szavakat, hogy hitének, kételyeinek,
szabadságának, veszteségeinek, gyászának, szerelmének legmélyebb forrásait
megfogalmazza. S mint ahogy a dalaiban, ezekben a hosszú beszélgetésekben is
megtalálja a szavakat (s gyakran képeket), amelyek ha tökéletesen nem fejezhetik
is ki a fia elvesztése után a művészetében egészen új, egyszerre tragikus és
felemelő alkotásokat létrehozó ember minden vívódását, de így is - vagy éppen
ezért - a remény és az inspiráció forrását jelenthetik az olvasók számára is.