A szilánkok Los Angeles, 1981 ősze. A tizenhét éves Bret az elit Buckley
Gimnázium végzős tanulója, aki többnyire egyedül él Európát járó szülei
luxusházában a Mulholland Drive-on, Mercedes kabrióval jár, gyönyörű barátnője
van (illetve titkon néhány fiú diáktárs-szeretője), lelkes fogyasztója nemcsak a
különféle tudatmódosítóknak, de a mozifilmeknek és az aktuális pophimnuszoknak
is - és legfőbb vágya, hogy a középiskolát befejezve maga mögött hagyja ezt a
konstans színleléssel járó kényelmes látszatéletet, és valóra váltsa regényírói
ambícióit. Ám a gördülékenynek remélt átmenetet kamasz- és felnőttkor között egy
új osztálytárs, a vonzó és rejtélyes Robert Mallory érkezése zavarja meg.
Ráadásul a homályos múltú fiú nyomában feltűnik a színen egy holdkóros
hippiszekta, a Másvilág Lovasai is, valamint a Pákász néven elhíresült
sorozatgyilkos, aki fiatal lányokat rabol el, hogy groteszk módosítások
segítségével újraalkossa áldozatait. Egyre sokasodnak a vészterhes előjelek,
ahogy a téboly mind közelebb férkőzik a Buckley diákjainak gondtalan
buborékvilágához - és miután a tragédia bekövetkezik, Breten egyre jobban
elhatalmasodik a gyanú, hogy van valami kapcsolat Robert és a Pákász között.
Bret Easton Ellis régóta várt új regénye mintha a szerzői életmű két
legnépszerűbb, joggal kultikus darabját idézné meg: a Nullánál is kevesebb
fásult hedonizmusa és baljós apátiája találkozik itt az Amerikai psycho gyilkos
szerepjátékával és teátrális erőszakkitöréseivel. A szilánkok az ártatlanság
elvesztésének kegyetlen krónikája, magával ragadó történet a '80-as évek
amerikai (láz)álmáról, nosztalgiáról és traumáról, vágyról és megszállottságról,
gyanakvásról és paranoiáról - szövevényes, fordulatokban gazdag kalandozás
önéletrajz és fikció határvidékén, melyet akár a szerző sötét írói énjének
prózai eredettörténeteként is olvashatunk. Nem voltak érdekeltségeim a való
világban - miért lettek volna? Nem nekem való volt, nem felelt meg sem az
igényeimnek, sem a vágyaimnak.