Az Illinois állambeli Amgash átlagos amerikai kisváros, hétköznapi emberek élik
itt hétköznapi életüket. De ha közelebbről megnézzük - ahogy Elizabeth Strout
teszi -, észrevesszük, hogy mindegyikük sorsa különleges. Egy asszony, aki
mindig odaadóan gondoskodott a férjéről és a gyerekeiről, túl a hetvenen
szerelmes lesz, és mindent hátrahagyva elköltözik Olaszországba. Egy vietnámi
veterán kénytelen szakítani a szeretőjével, bár majd' megszakad a szíve, mert a
nő újra meg újra pénzt kér tőle, hogy megmentse drogos fiát. Egy nagyapát
foglyul ejt egy boldogtalan színész, és váratlan számvetésre készteti... A
városka neve az írónő előző könyvéből, A nevem Lucy Bartonból lehet ismerős.
Miközben Lucy múltjába is jobban belelátunk, történetének mellékszereplői válnak
főszereplővé ebben a bravúros novellafüzérben: a testvérei, az unokatestvérei és
a város más lakói, köztük Mississippi Mary, a Csinos Nicely Lányok, Charlie
Macauley. Mindannyiuk életét titkok és hazugságok szövik át, mi pedig tanúi
lehetünk, amint egy különös találkozás, egy felbukkanó emlékkép vagy éppen a
közelítő halál tükrében hirtelen meglátják, mi az, ami igazán fontos az
életükben - és amint a félelmek, csalódások, veszteségek sötétjében feldereng a
megbékélés és a megbocsátás. A Pulitzer-díjas Elizabeth Strout úgy tud írni
szeretetről, szenvedésről, érzelmekről, hogy egy pillanatra sem csúszik át
érzelgősségbe. Kíméletlenül, mégis mélységes együttérzéssel ábrázolt
szereplőiben, akik vergődnek, bukdácsolnak, de mindig a jót keresik, az olvasó
is magára ismerhet.