A Portás kisstílű díler és nagydumás hóhányó. Egy évet ült a sitten, hazatért
szülővárosába, és igyekszik új életet kezdeni. Lejött a cuccról, sikerül
elfogadható melót találnia, kitartóan udvarol a csinos pincérlánynak, Regulának,
és szónoki képességeivel még arra is sikerül rábírnia a lányt, hogy jelentsen
beteget, és lépjenek le együtt pár hétre Spanyolországba. Már-már teljes az
idill, amikor főhősünket egyszer csak utoléri a múlt, és minden felborul
körülötte. A siker nem viseli el az emlékezetet. És senki semmire nem akar
visszaemlékezni, mert mind a sok optimista és próféta, meg a sok ökör a tévében
meg a képes magazinok ügyeletes maszlagosztogatói, az egész bagázs együttvéve
mind csak azt hajtogatja, hogy előre kell nézni. Kitöröd a lábadat. Rá se ránts,
haver, te csak nézz előre! Kirúgnak a munkahelyedről. Rá se ránts, te csak nézz
előre! Csődbe mész. Rá se ránts, te csak nézz előre! Rákos vagy. Nézz előre! De
bocseszka, hová is nézzek én pontosan? Pedro Lenz (1965) a svájci Bernben
született gyárigazgató apa és spanyol származású anya gyermekeként, és a mai
svájci irodalom egyik legnépszerűbb sztárja. A virtuóz felolvasóperformer berni
dialektusban írt szövegei mindennapi témákról, a mai emberek örömeiről és
bánatairól, gondjairól és reményeiről szólnak. Pedro Lenz az egyszerre zárkózott
és világpolgári Svájc szülötte, a Portás élettörténetének szentelt kisregényét
számos díjjal tüntették ki, a belőle készült film pedig négy kategóriában is
elnyerte a Svájci Filmdíjat.