Dugódili A profi újságíró és amatőr borivó Bianca Bosker mindaddig nem sokat
tudott a borról, míg fel nem fedezte azt a világot, ahol az íz, a zamat az úr:
az elit sommelier-k világát, akik életüket az íz szenvedélyes keresésének
szentelik. Lelkesedésük és az ízérzékelésben megmutatkozó különleges képességeik
láttán elhatározta, hogy kideríti, mi a titka ennek a ?dugódilinek?. Kíváncsian,
humorral és jó adag egészséges kételkedéssel vezeti be olvasóit a titkos
borkóstoló csoportok, exkluzív New York-i éttermek és nagy borkészítő cégek
világába, sőt arra is igyekszik fényt deríteni, mi megy végbe szervezetünkben az
ízérzékelés folyamán. Könyvét borkedvelők és a borral még csak most ismerkedők
egyaránt élvezni fogják. ?A bolygónkon fellelhető fogyasztható dolgok közül
legjellemzőbben a bort tekintik a civilizált élet részének. Robert Louis
Stevenson ?palackozott költészetnek? nevezte, Benjamin Franklin pedig
kijelentette, a bor az ?állandó bizonyíték arra, hogy Isten szeret minket?.
Ilyesmit soha senki nem állított a báránycombról és a lasagnéról, bármilyen
finomak is. A borszakértők olyasmiket mondanak a borokról, hogy a lelküket
végtelen magasságba repítik, mint egy Rachmaninov-szimfónia. Fogalmam sem volt,
miről beszélnek, és ez a kijelentés, mit tagadjam, eléggé túlzónak, a valóságtól
elrugaszkodottnak tűnt. Ezek tényleg eszement hülyeségek, vagy belőlem hiányzik
az a képesség, hogy értékelni tudjam az élet egyik legnagyobb örömforrását?
Tudni akartam, hogyan lehetséges, hogy az élet más területein teljesen
racionálisan gondolkodó emberek képesek észbontó összegeket és rengeteg időt
áldozni arra, hogy átélhessék a különleges ízérzékelés néhány röpke pillanatát.
Egyszerűbben fogalmazva: tudni akartam, miért ez a nagy felhajtás a bor körül.?