A magyar apától és osztrák anyától származó, s ily módon kétnyelvűen felnőtt
?perlekedő pacisfista? Andreas Latzko / Latzkó Andor (1876?1943) az első
világháborúban előbb a 15-ös számú császári és királyi tüzérezredben harcolt az
Isonzó-fronton mint hadnagy, mígnem 1915-ben ? ahogy később maga is beszámolt
róla ? gránáttól származó légnyomást kapott: manapság ezt poszttraumás sokknak
nevezik, annak idején pedig a ?háborús reszketés? szakkifejezést használták rá.
Amikor ezt követően az a veszély fenyegette, hogy parancsmegtagadás és
dezertálás miatt hadbíróság elé állítják, 1917?18-ban a semleges Svájcban, egy
szanatóriumban lábadozva írt egy sor novellát, amelyeket először újságokban
adott közre, majd pedig könyv formában is megjelentette őket. Az első kötet, a
Menschen im Krieg 1917-ben kapott nyilvánosságot (Emberek a háborúban, Napkút
Kiadó, 2017), és világszerte nagy visszhangot keltett. A Max Rascher Kiadó ezért
csakhamar (1919) előrukkolt egy másodikkal is, Friedensgericht címmel. Ez a több
állandó figurát mozgató, műfaji meghatározásként ?regénynek? nevezett
Békebíróság az Emberek a háborúban-hoz hasonlóan szintén egy sor lazán egymáshoz
illeszkedő novellából áll, s magát a háborút állítja irodalmi úton békebíróság
elé. Ez a Romain Rolland-nak ajánlott regény a nyugati fronton játszódik; a
szereplők katonák, akik követték hazájuk hősöket és hőstetteket követelő
felhívását, hogy aztán egy év múltán a hadsereg barbár kényszereinek és a
társadalom kusza elvárásainak való teljes kiszolgáltatottság legyen az
osztályrészük. Gadsky, a harminchárom éves főhős, a szegény családból származó
zongoraművész, igen problematikus figura. Attól a gyermeteg reménytől sarkallva,
hogy majd ?hősként, kitüntetésekkel teleaggatott tisztként s a sorssal kétszer
is sikeresen megküzdő igazi férfiként? léphet nemesi származású színésznő
kedvese, Mathilde elé, önként jelentkezik frontszolgálatra. Ő kétségkívül a
leghallhatóbb, ugyanakkor nem a domináns hang ebben a könyvben. A hadigépezet
egyik reprezentánsa, a magát jóindulatúnak tartó Stuff őrmester csak a gőgös
művészt látja benne, akinek meg kell törni a csökönyösségét. A többi újonccal
Gadsky nem tud mit kezdeni, mivel azok ellenkezés nélkül alávetik magukat a
katonai élet szabályainak, s nemegyszer csak a ranglétrán való feljebb kerülést
tartják szem előtt. Talál azonban olyan kivételeket is, mint a lírikus Weiler,
aki következetes pacifista, és szintén hajlamos, sőt képes rá, hogy egyáltalán
ne a hadseregtől elvárt módon szemlélje a körülményeket. A ?jóindulatú? Stuff
őrmester lényegesen fiatalabb felettese, von Krülow zászlós túl gyenge a
hierarchiában, mert a parancsnok, von der Otte kapitány számára a tapasztalt
őrmester fontosabb személynek számít? A könyv szenvedélyes vádirat a háború
ellen, s a hadviselő államok mindegyikében tiltólistára került már a megjelenése
előtt. Harsányan expresszionista háborús jelenetek és tipikusan eszmeregénybe
illő passzázsok váltogatják egymást benne. Eközben Latzkó pacifizmusa ? vagy
heves viták és reflexiók útján, vagy azoknak a főszereplőknek a belső
perspektívája révén, akik a ?háború foglyaiként? zömmel a háború áldozataivá
válnak ? mindvégig hallatja a hangját, ám ez a pacifizmus nem holmi egydimenziós
monológ, hanem szerfölött izgága.