Előttem ami ebben a felfedezésben a legmegrendítőbb és legmeglepőbb, az hogy a
puszták népe cseléd. A puszta úgy lebeg fantáziánkban, mint az idillikus
szabadság földje. S a puszta fia szinte szinonim avval, hogy a szabadság fia. A
szó maga idilli és regényes képzeteket idéz. Azt juttatja eszünkbe, hogy betyár.
Esetleg azt, hogy csikós. Mindent, csak azt nem, hogy cseléd. S most Illyés
Gyula arra eszméltet, hogy a puszták népe, a magyarság egyharmada és
legmagyarabb harmada, a szabadság szimbolikus honának gyermeke, kivétel nélkül
cseléd, azaz szolga. Sőt majdnem rabszolga. Mit jelent az, hogy Magyarország
népességének harmadrésze cseléd? Illyés megmutatja, mit jelent. Halálos valamit
jelent. A magyarság egyharmada tenger alá került és elevenen el van temetve.