Sebők Éva versei a lét és nemlét álom?szerűen elmosódó mezsgyéjére sodorják az
olvasót. A szerző hol haiku, hol tanka formába önti gondolatait. Verseiben az
esendő emberi lény megválaszolhatatlan kérdései, a múlt és jövő konfliktusai, az
emlékezés és felejtés kettőssége bukkan fel. Az író lelkiállapotának hullámzása,
a felszínre törő múltbéli terhek egyszer felnagyítódnak, másszor eltörpülnek a
világegyetem nagyságával szemben. A holnap bizonytalansága elől a dalokban és
mondókában felelevenedő gyermekkor nyújt menedéket, míg végül az elmúlás
kapujába érve a hit és az emlékek hozzák el a megbékélést. Sebők Éva 2012.
december 21-én, a maja naptár szerinti világvége napján távozott az élők
sorából. Czifra Adrienn