Hermész Triszmegisztosz titkos arcai Mindennek fényében a beavatandónak azt kell
megértenie, hogy az ember közvetlenül a legfőbb Istentől származik, az ő
képmását viseli, tehát a benne lévő isteni elemet sem veszthette el. A
hermetikus szövegek arra valók, hogy felébresszék az emberben szunnyadó
intelligibilis értelmet, a nuszt, így a beavatandót képessé tegyék arra, hogy
először önmagában ismerje fel Istent, majd megpróbáljon fel is emelkedni hozzá.
Dióhéjban ez a hermetikus beavatás lényege, és e folyamat beindulásának
katalizátora a szöveg, aminek segítségével a beavatandó eljut először a
felismeréshez, majd az isteni megismeréséhez. Eddig leírtam minden esetet,
amelyet Poirot megoldott az én (végtelenül gyengécske, de mindig odaadó)
segítségemmel. De a norfolki gyilkosságok elmesélésébe még nem kezdtem bele.
Eddig a pillanatig úgy éreztem, korai. Kötetünk a hermetikus szövegek legendás
forrásának, Hermész Triszmegisztosznak kevéssé ismert történetét mutatja be a
késő ókortól kezdve egészen az újkorig. Hamvas Endre Ádám megismerteti az
olvasót Hermész rajongóival és bírálóival, illetve értelmezési módszereikkel,
miközben kitér arra is, hogy miként alakult ki a Hermésznek tulajdonított
szövegek sajátos aurája, amit egyesek kimondottan egy létező hermetikus
tradícióként értelmeznek. A könyv a hermetikus szövegek értelmezése mellett
főleg Hermész Triszmegisztosz alakjának változásaira koncentrál: elénk állítja
az isteni bölcs, a tiszteletre méltó pogány próféta és a félelmetes mágus
alakját, aki változatos formáiban is óriási hatással volt az európai
kultúrtörténetre. Érdekes módon ez a hatás mindmáig alig ismert, így túlzás
nélkül állíthatjuk, hogy hiánypótló kötetet tart kezében az olvasó.