Ez a különleges könyv egy páratlan életút összegzése, amely a vajdasági
Bajmoktól vezetett az 1973-as háborúban kulcsszerepet játszott izraeli 600.
páncélosdandár parancsnokságáig. A szerző 18 évesen, 1952-ben a harckocsizókhoz
bevonulva kezdte meg sok évtizedes katonai pályáját az izraeli fegyveres
erőknél. Részt vett négy nagy, sorsfordító háborúban, amelyek egyes epizódjai
nagy hangsúly kapnak a könyvben: az 1956-osban (ekkor harckocsija telitalálatot
kap), az 1967-esben, majd már dandárparancsok-helyettesként az 1967-1970-es, ún.
felőrlő háborúban. Katonai karrierjének és egyben e könyvnek is drámai
csúcspontját az 1973-as háború jelenti, amelyben az M60-asokkal felszerelt 600.
páncélosdandár parancsnokaként harcolt a Sínai-félszigeten egy nagyon fontos
terepszakaszon. Minden szépítés nélkül, forrásértékűen és részletesen számol be
ezekről a kritikus napokról, amikor Izrael léte forgott kockán. A
hadosztályparancsnoka nem más volt, mint Ariel Saron, későbbi miniszterelnök.
Nagy erénye a könyvnek, hogy egy különlegesen energikus, a katonai hierarchia
szinte minden szintjét megjárt ember személyes tapasztalatain át pillanthatunk
be a teljesen egyedi izraeli katonai kultúrába, a fegyveres erők és a társadalom
különleges viszonyába, érthetünk meg valamit a döntéshozatali mechanizmusokból,
a személyiség szerepéből, és persze ott lehetünk a szerzővel egyes kritikus
hadmozdulatoknál is. És mindeközben megismerhetjük azt a mifelénk ma már
szokatlannak ható lelkesedést, azonosulást, patriotizmust, amely felépítette és
megvédte új hazáját. A szerző Révész Tamásként született 1934-ben az akkor a
Jugoszláviához tartozó vajdasági Bajmokon, méghozzá egy igen jómódú,
mezőgazdasággal foglalkozó családban. A terület 1941-ben visszakerült
Magyarországhoz, és a háborús időkre való tekintettel a család hamarosan
Budapestre költözött. Itt érte őket 1944-1945 rettenete, ami számukra az állandó
életveszélyt jelentette zsidó származásuk miatt. A kis Tamás egy zagyvarékasi
családnál vészelt át pár hónapot, majd végül édesanyjával és bátyjával
Rákoshegyen találtak menedékre, ahol valamikor 1944 decemberében haladt át
rajtuk a front, ami számukra a megmenekülést jelentette. Ezután megpróbálták
újrakezdeni az életüket a Jugoszláviához visszakerült Bajmokon, de végül hosszas
viták után 1948-ban kivándoroltak Izraelbe. A hadseregtől leszerelve a szerző
életében újabb drámai csomópontok következtek: így a boszniai háború idején,
sokszor életveszélyben mentette a helyi zsidóságot az 1990-es évek első felében.
Az életútja körbeért: így lett megmentettből megmentő. Könyve nem csupán a
közelmúlt hadtörténete szempontjából izgalmas olvasmány, élettörténete az emberi
élni akarás és életszeretet inspiráló és lenyűgöző példája is.