Kötetünk a II. világháborút követő negyedszázad magyar építészetet tekinti át.
A politikatörténeti értelemben vett rövid XX. század (az I. világháború éveitől
a Béke-tábor rendszerváltoztatásáig számítódik). Középső harmadának időszaka
kivételes érdekességű és fontosságú a hazai architektúra történetében.
Társadalom- és gazdaságtörténetünkben ez a huszonöt év radikális fordulatokban
bővelkedett. Karöltve, hasonló zajlott építőművészetünk eminens és jellemző
alkotásainak példáiban, legyenek azok az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés vagy
a pavilonok, s nem utolsósorban az urbanisztika, a várostervezés világából
valóak is. Az építészek 1945 után az országot nem csupán helyreállítani, de
újjáépíteni is kívánták a húszas-harmincas évek modernizmusának szellemében. Nem
rajtuk múlott, hogy az egészséges balratolódás folyamatában ez részlegesen
sikerült - jeles munkái, a MÉMOSZ-székház, a Lehel téri Élmunkás-házak a
fővárosban, Sztálinváros korai épületegyüttesei, a BVK pétisóraktára, a
gabonasiló Hajdúnánáson (és számos más). Az ideológia vezérelte politika a
művészeti ágak közül utolsónak, 1951 őszére kényszerítette ki a
szocialista-realizmus, a szocreál primátusát az építészetben. A mesterek minél
kevésbé tekintettek Moszkvára, annál eredetibb módon oldották meg feladataikat a
klasszicizáló stíluselvű - tartalmában szocialista, formájában nemzeti -,
direktívák keretei között, így a Műegyetem R épülete a Duna-parton, a megyei
tanács székháza Salgótarjánban, villa a svábhegyi kormányrezidencián. A
gabonatárház Mezőkövesden (más példák mellett) arról tanúskodik, hogy a
modernitás búvópatakként áthúzódott a Rákosi-rendszer egészén. Sőt, a siófoki
Meteorológiai Obszervatórium épülete manifeszt módon tárja elénk a szellemi
függetlenség és invenció korlátokon átívelő erejét. Vele született meg a
művészeti hosszú hatvanas évek első csúcsdarabja, még a politikai szempontból
hosszú ötvenes évek első szakaszában. A korai Kádár-kor építészetét olyan művek
és alkotóik fémjelzik, mint például a Badacsonyi poharazó, a Déli pályaudvar, a
BNV pavilonjai, a Budapest Körszálló, Hollóháza római katolikus temploma, a
Tátika hétvégi ház, a kazincbarcikai kórház, a könnyűfém-csarnok épülete
Székesfehérvárott. A sor hosszú! Az építészek és szerkezettervezők gazdag
névsorából kiragadva itt néhányukat említhetjük meg: Callmeyer Ferenc, Dul
Dezső, Jánossy György, Körner József, Molnár Péter, Rimanóczy Gyula, Szrogh
György, Zalaváry Lajos, Weiner Tibor, Gnädig Miklós, Kádár István, Mátrai Gyula,
Menyhárd István, Seregi György.