Amikor először olvastam Csontos Márta verseit, azt mondtam: Nemes Nagy Ágnes és
Wis?awa Szymborska költészetéhez hasonló színvonalú, hasonló karakterű, ezekhez
mérhető. Csontos Márta költészete is filozofikus, és mégis olvasmányos;
posztmodern és hagyományos a legjobb értelemben. Nem, nem, ne tessenek
megijedni: a ?posztmodern? nem az, aminek sokan gondolják; nem üres nyelvi
handabandázás, öncélú szófacsarás. Épp ellenkezőleg: a posztmodern, ahogy a
fogalom is jelzi, a modern kor utáni ráébredés ostobaságunkra, tévedéseinkre, és
az ebből fakadó megrendültség és útkeresés, istenkeresés. Albert Camus francia
író és filozófus mondta, hogy a filozófia nem valamiféle dogmarendszer
bemagolása és szajkózása, hanem az örökös, eleven gondolkodás. Ez jellemző
Csontos Márta költészetére és személyiségére. Kísérletek. Jelzi a kötet címe.
Nem azt mondja, hogy tudom a megoldást, hanem őszintén és szerényen azt mondja:
kísérletezek, keresek, és ha érdekelnek ezek a gondolatok, amelyeket felvetek,
akkor gyertek velem, gondolkodjunk, kísérletezzünk együtt, hátha rájövünk a
?megoldásra?. Hátha megmenthető még a világ. Carpe diem! Ahogy mi fordítjuk:
?Használd ki a pillanatot!?, de ahogy használjuk, többnyire félre is értjük. Sok
mindenre és sokféleképpen lehet ?kihasználni? a pillanatot. Horatius szövegének
szó szerinti fordítása: ?Szakaszd le a napot!? Na, ezt se tessék szó szerint
érteni? Tehát maradnak a ?kísérletek?, az örök, eleven gondolkodás. Adjon az
Isten erőt és hitet Csontos Mártának, hogy folytathassa kísérleteit, és minden
kedves olvasójának, hogy közösen rátaláljanak, rátaláljunk a helyes megoldásra.
Csernák Árpád