Rendbomlás A Rendbomlás novellái gondosan albumba rendezett
pillanatfelvételekként mesélik el a kanadai Nell sorsát az ötvenes évektől
napjainkig. Nellnek már kiskamaszként meg kell birkóznia anyja veszélyeztetett
terhességének nehézségeivel, majd jóval fiatalabb húga mentális gondjaival.
Fiatalkori én- és útkeresése után társra talál, s egy gyökeresen új életforma
felfedezése során gyökeresen új problémákkal szembesül, végül pedig idősödő
szüleihez fűződő viszonyát kell átgondolnia. Nem sorsfordító események drámai
elbeszélése a Rendbomlás, hanem hétköznapiságukban is sokrétű történeteké,
melyekből szinte észrevétlenül áll össze egy nő képe, aki - bár világának rendje
időről időre felbomlik - szüntelenül keresi az utat egy új egyensúly felé. A
szerzőtől megszokottnál líraibb és személyesebb hangvételű, bensőséges humorú
kötet meggyőző bizonyítéka annak, hogy Atwood nem csupán korunk meghatározó
regényírója, de a novella műfajának is nagymestere. Sosem tettem túl magam a
másodikos olvasókönyvön, amelyben szerepelt egy apa, aki mindennap bejárt
dolgozni, és autót vezetett, egy anya, aki kötényt hordott, és sütött, valamint
két gyerek - egy fiú, egy lány -, egy kutya meg egy macska, és ők mind egy
fodros függönyös, fehér házban éldegéltek. Bár egyik házban sem volt ilyen
függöny, ahol laktam, az egész eleve elrendeltnek tűnt. Nem cél volt, nem
olyasmi, amire törekednem kell: ez a függöny egyszer csak felbukkan majd az
életemben, mert ez a sors akarata. A jövőm nem lenne teljes - nem, nem lenne
normális -, ha nem szerepelne benne ilyen függöny, és minden, ami hozzá
kapcsolódik.