Az író jelenlegi művében is a múltba visz bennünket, de a jelenben kalauzol.
Példáját idézve a fehér sast eteti bölcsességgel, emberséggel, hazaszeretettel.
Nem relativizál, nem deheroizál, és ezzel nem követi a jelenkor divatját. Madara
a történelmi tények sziklájáról rugaszkodik s képzeletében szárnyal, ahogy mi
olvasók is repülünk vele fénybe, dicsőségbe. Vágyat ébresztve bennünk, hogy mi
is tegyünk hazánkért, mint örök érvényű hősei. Mert sosem az a kérdés, hogy
büszkék lehetünk-e őseinkre, hanem az, hogy vajon ők büszkék lehetnek-e ránk.