A történetmesélés sok szálon, az időben oda-vissza halad, egyik előre, másik
hátra. A regény tartalmaz mágikus leírást, humort, drámai eseményeket,
emelkedett és nyegle stíluselemeket, valamint szexuális jeleneteket. Lassan
halad az olimpiai falu építése. 1980-at írunk, a szovjet kommunista párt
üzenetet küld a (megszállt) szocialista országok vezetőinek: delegáljanak fiatal
önkénteseket az építkezésre. Közös brigádba kerül Galjósa, a szovjet-tatár
brigádírnok (aki egyben KGB-ügynök is), Dorina Romániából, Ladislav
Csehszlovákiából, Jagna Lengyelországból, Drágica Jugoszláviából, Olga
Szovjet-Ukrajnából és a néma Háza-Réti Krisztián Magyarországról. Valamennyien
17-28 év közöttiek, csak Krisztián idősebb, ő (mindörökre) 33 éves. Feladatuk
egy gyaloghíd felépítése. Az orvosi vizsgálaton azonban kiderül, hogy hat fiatal
vérében közös, ismeretlen méreg van. Galjósa két feladatot kap: 1. irányítsa a
részeges építésvezető, Fjodor Fjodorovics helyett a gyaloghíd felépítését, 2.
derítse ki, mikor és hol került azonos méreg a hat különböző országból érkezett
önkéntes vérébe. (Valójában a szovjet vegyifegyver-gyártáshoz akarják
felhasználni, nem pedig humanista meggondolásból nyomoztatnak utána.) Az SzKP
titkos terve, hogy a moszkvai olimpia megnyitójára, amikor is rájuk figyel a
világ, felébresztik a mauzóleumában szunnyadó Lenint, aki ezen a hídon vonul
majd be, és szavaival felrázza a világ proletárjait és a haldokló szocializmust.
Szomszédos országokba sodródott magyar családok visszafelé megírt
családregényeit tartalmazza a könyv, leleplezi a szocializmust, a román,
szlovák, szerb, stb. nacionalizmust, a nyugati hatalmak álszent viselkedését, és
emléket állít az igazságtalanul szétszakított magyar nemzetnek. Mégsem kelt
gyűlöletet más népek ellen. Nem történelemkönyv, nem az eseményekre helyezi a
hangsúlyt, hanem az emberi helytállásra, élni akarásra, a megalázott magyar
kisember heroikus hétköznapjaira.