Csalódás éri e könyv olvasóját, ha azt reméli, hogy könnyen megtanulhatja
belőle a szeretet művészetét. Ellenkezőleg, ez a könyv azt akarja megmutatni,
hogy a szeretet nem érzelem, amelyben akárki könnyűszerrel elmerülhet,
függetlenül attól, hogy milyen fokáig jutott el az érettségnek. Arról akarja
meggyőzni az olvasót, hogy akárhogyan törekszik is a szeretetre, ha nem
igyekszik teljes személyiségét minden erejéből gyümölcsözővé fejleszteni,
szükségképpen kudarcot vall; hogy az egyéni szeretet nem nyújt kielégülést, ha
hiányzik az embertársunk iránti szeretet képessége, a valódi alázat, bátorság,
hit és fegyelem. Az olyan kultúrában, amelyben ezek a tulajdonságok ritkák, a
szeretet képessége is csak ritkán fejlődhet ki. Vagy hát kérdezze meg akárki
önmagától: hány igazán szerető embert ismert meg életében? A feladat nehézsége
azonban nem szolgáltathat okot rá, hogy nem próbáljunk meg tisztába jönni a
nehézségekkel éppúgy, mint a megoldás feltételeivel. Szükségtelen bonyodalmak
elkerülése végett igyekeztem a lehető legkevésbé szakmai nyelven tárgyalni a
kérdést. Ugyanezért csak elvétve hivatkozom a szeretet irodalmára. Egy másik
problémára nem találtam teljesen kielégítő megoldást: hogy tudniillik elkerüljem
az előző könyveimben kifejtett eszmék ismétlését. Főként az Escape from Freedom,
a Man for Himself és a The Sane Society olvasói fognak találkozni olyan
gondolatokkal, amelyeket már ezekben a korábbi könyveimben is kifejtettem.
Mindamellett A szeretet művészete korántsem elsősorban összefoglalás. Számos
gondolatot tartalmaz a korábban kifejtetteken kívül is, és magától értetődik,
hogy olykor a régebbieknek is új távlatot ad az a tény, hogy most valamennyi
egyetlen témára, a szeretet művészetére összpontosul. E. F.