A Nagy Varázskönyv a ciklus legfantasztikusabb eleme, amit nagy pompával
mutatott be állítólagos szerkesztője, Antonio Venitiana del Rabina, kinek neve a
munka olasz eredetét jelzi. Ritkaságából és keresettségéből adódóan
információink szerint a valódi Magnum Opus-nak kell tekinteni - egy olyan nézet,
ami ugyan logikátlannak tűnhet, de ami mellett mérvadó rabbi-írók véleménye
szól. Ezeknek a szerzőknek köszönhetjük azt a felbecsülhetetlen értékű kincset,
aminek hamisításával számtalan sarlatán próbálkozott már, de egyiküknek sem
sikerült rábukkanniuk. A példány, amit Antonio használt kiadványa
elkészítéséhez, a nagy Salamon királynak a véletlen folytán felfedezett eredeti
írásai alapján készült. A Nagy Varázskönyv két részre tagolódik, az első
tartalmazza Lucifuge Rofocale Pusztító Pálca általi megidézését, a második pedig
azt, amit Antonio rejtélyes módon a Sanctum Regnum-nak tart, vagyis az
Egyezségkötések Rítusának. A varázskönyvek egyik leginkább figyelemreméltó
tulajdonsága azonban nem ördögi gonoszságuk, hanem tudattalan
mesterkéletlenségük, valamint a bennük foglalt, láthatólag komoly műveletek
ájtatos, már-már kifogástalan jellege.