A ?fényképezés találmányát 1839-ben jelentették be a Francia Akadémián.
Megkezdődött a látható világ megismerése hiteles képek alapján. Ha a
néprajzkutató nem tárgyakat gyűjt, hanem ?csak? ezer és ezer fotót készít arról,
ami megragadja, ami el fog tűnni ? ablakot nyit a múltra. Ne feledjük: a félmúlt
is történelem! Sok évszázadon át az Alföld népe inkább állattartásból élt,
mintsem földművelésből. Országunkból hatalmas gulyákat indítottak a villásszarvú
magyar marhából Nyugat-Európa vágóhídjaira. Ma úgy mondanánk: önjáró
húsexportunk volt. Páratlan fizikumú gulyások ? hajdúk ? hajtották az állatokat,
akik útközben akár fegyverrel is meg tudták védeni a rájuk bízott hatalmas
értéket. Később hűségesen szolgáltak a Habsburg-ellenes győzelmes magyar
szabadságharcban, és vezérük, Bocskai István hálából letelepítette őket a
Tiszántúlon a XVII. század legelején. Így jöttek létre a hajdúvárosok, köztük
Hajdúnánás. Nánás határának nagy része füves puszta. Ennek legjobb hasznosítása
a múltban is, a jelenben is a legeltető állattartás. Az 1970-es évek közepén a
régi időkre emlékeztető országos vásárokat tartottak, melyek nyitott könyvként
kínálkoztak a hagyományos világ megismeréséhez. Helyi és messziről érkezett
mesteremberek kínálták a paraszti életvitelhez szükséges portékát. A
kirakodóvásár tőszomszédságában volt az állatvásár, ahová ugyancsak nagy
távolságokból sereglettek ide. Hajdan a távolabbi vidékek közötti
?kommunikációra? is a vásár nyújtott alkalmat. Itt tudakozódtak arról, hogy az
ország más vidékein mi fontos történt, milyen áron cserélnek gazdát a jószágok
és a termények, mit ígér a búza és a kukorica. A pásztorokat sajátos
kalapviseletükről azonnal fölismertem a vásár forgatagában. Összebarátkoztam a
híres pásztordinasziák tagjaival, és sorra látogattam őket igazi közegükben,
odakinn, Isten szabad ege alatt. Arcvonásaikon szinte ott látjuk a tájat, és
világszemléletükben, bölcsességükben azt a gondolkodást, amely manapság csak a
mindenséggel együtt élő ember sajátja. Kunkovács László