A szerző figyelmét a disszertációjához készített történeti interjúk fordították
a pszichoterápia felé, majd már a 20. századi Magyarország történetének
kutatójaként lett klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta-jelölt. Ez a
kettős érdeklődés, a történeti kíváncsiság és a pszichoterápia iránti
elkötelezettség adja e munka alapját, ez adja az élettörténet és a
pszichoterápia összefüggéseit bemutató kutatás alappillérét. A kötet ismerteti a
pszichoterápia történetének számos aspektusát, a pszichoterápia, a
pszichoterápiás intézményrendszer újjáéledését, illetve kialakulását a
Kádár-korszakban, különösen annak második felében. A kutatás legfontosabb
forrását a szerző pszichoterapeutákkal készített történeti interjúi nyújtják: a
megélt élet, a mindennapok tapasztalatai a személyes források hitelével vezetnek
be egy szakma újjászületésébe. A terapeutákkal készült, félig strukturált
interjúk a karrierre és a szakma történetére, a rendszer és a szakma
kapcsolatára, valamint a személyes hivatás- és elhivatástörténetre, benne a
családi háttérre fókuszálnak. Az interjúkon kívül levéltári dokumentumok,
visszaemlékezések és a korabeli sajtótermékek anyagai segítik annak
megismerését, hogy milyen volt a szakma a Kádár-korszak hétköznapjaiban.