Az ejtőernyősök az 1930-as évektől sokat szerepeltek a sajtóban és a
híradókban, a modern hadviselés egyik jelképévé váltak. Harcoltak a második
világháború számos fontos hadszínterén, így a németek 1940-ben Belgiumban és
Hollandiában, majd 1941-ben Krétán, a nyugati szövetségesek pedig több nagy
hadműveletüknél, a D-napon, Arnhemnél és a rajnai átkelésnél is nagy számban
vetettek be ilyen erőket. A hadseregben ez az a csapatnem, ahol létezik
valamiféle egyenlőség: az újonc közlegénytől a tábornokig mindenki ugyanarról a
repülőgépről, ugyanazon az ajtón át ugrik ki a tátongó mélységbe, és ez a mai
napig nagyon erős csapatszellemmel ruházza fel ezeket az alakulatokat. A
légideszant-katonák nem csupán kollégái, hanem bajtársai is egymásnak - különös
módon ez még a szemben álló felekre is igaz bizonyos mértékig. A két világháború
között a rohamosan fejlődő repülés nagy távolságok gyors megtételét tette
lehetővé, így az is lehetségessé vált, hogy hadászati meglepetést okozva,
vertikálisan karolják át az ellenséget nagy erők ejtőernyővel történő
ledobásával. Mivel az 1920-1930-as években mindenki el akarta kerülni az első
világháború állásháborúját, több állam - mindenekelőtt Németország és a
Szovjetunió - rohamléptekben kezdte fejleszteni az ejtőernyőscsapatait. Ekkor
még nem tudhatták, hogy a légi manőver után földet érő ejtőernyős azonnal lassan
mozgó, kiszolgáltatott gyalogossá válik, és ha az első meglepetést kihasználva
nem győz, könnyen reménytelen helyzetbe kerülhet. A légideszant-hadviselés
valóságos története ennek a csaknem feloldhatatlan ellentmondásnak a feloldási
kísérleteiről szól. Robert Kershaw, a Harckocsizók méltán népszerű szerzője, a
hidegháború évtizedeiben ejtőernyőstisztként szolgált a brit hadseregben, így
lehetősége volt, hogy a résztvevők szemszögéből írja meg a könyvét, az emberi
tényezőre helyezve a fő hangsúlyt. A második világháború és a helyi háborúk
veteránjai közül sokakat ismert, sőt sokakkal együtt is szolgált, és
szakmabeliként egyedülállóan mélyen dolgozta fel a témát. Ez az olvasmányos
munkája kicsit olyan, mint egy szokatlanul elfogulatlan családtörténet erről a
különleges csapat- és fegyvernemről.