Az irodalomtörténet 1875-öt a fordulat évé-nek nevezi Jókai pályaívében. Ekkor
zajlik ugyanis a magyar belpolitikai élet legjelentősebb eseménye a kiegyezés
óta: a 67-es Deák-párt és a Tisza Kálmán-féle balközéppárt fúziójából
megszületett a Szabadelvű Párt, s Jókai híven követte Tiszát az új párt
alakulásba. E pálfordulás miatt joggal érezhette, hogy veszített népszerűségéből
a közönség előtt, s talán ez a magyarázata, miért hajlik újabb írásaiban a
kuriózum, a romantikus történelemszemlélet felé. A romantikus fordulatokat, a
mesét kedvelő olvasó azonban aligha tud ellenállni a csábításnak, hogy
föllapozza e korszak kevésbé jelentős műveit is, s ha egyszer belefogott a Szép
Mikhál, a Sárga rózsa, a Szeretve mind a vérpadig vagy éppen a Névtelen vár
olvasásába, nem könnyen szabadul a regék magával ragadó lendületéről. Az
1877-ben született Névtelen vár cselekménye francia földön indul ugyan, a
főszereplői is franciák, de az egész regény Magyarországon játszódik, és
történelmi magja a dicstelen 1809-ik évi nemesi inszurrekció. Fertőszeg nincs
rajta a térképen, Jókai mégis képes elhitetni az olvasóval, hogy ez az eldugott
vár néhány évre a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, hogy lakóinak
életét nemcsak a környék, Sátán Laci vagy a furcsa víziszörny, Hany Istók leste
árgus szemmel, hanem a párizsi titkosrendőrség gépezetén keresztül maga Napóleon
is figyeltette Vavel Lajos és Marie minden lépését.