A kötet Platón két leghíresebb dialógusát tartalmazza. A lakoma szereplői
Erósznak, a szerelem istenének mérhetetlen hatalmát igyekeznek bemutatni, ki-ki
a maga módján. A Szókratész védőbeszéde azt a Kr. e. 399-ben lezajlott
?koncepciós pert? idézi fel, amelynek végén Platón mesterét halálra ítélték. ?Az
emberi nemek száma három volt, nem kettő, mint most, férfi és nő, hanem volt még
egy harmadik is, amely egyesítette magában a kettőt, ennek csak a neve maradt
ránk, ő maga eltűnt.? ? Úgy találtam, hogy ugyanaz a hibájuk a jó kézmíveseknek
is, ami a költőknek: mindegyik, aki a maga mesterségét jól végezte, azt
képzelte, hogy minden más dologban is ő a legbölcsebb?? ? Tanítója soha senkinek
nem voltam: de ha valaki meg akarta hallgatni, mit beszélek, és hogyan végzem
hivatásomat, akár fiatal volt, akár öreg, ezt senkitől sem sajnáltam.? ? Ha azt
hiszitek, hogy egyesek megölésével valakit is meggátoltok abban, hogy helytelen
éltetekért korholjon titeket, nem jól gondolkoztok.? ? Úgy gondolkodtam, hogy
inkább a törvény és igazság oldalán várom be a veszélyt, semhogy csak azért,
mert a börtöntől vagy a haláltól félek, veletek tartsak, mikor jogtalanságot
akartok elkövetni.?