Egy Waldorf-tanárnak és osztályának nyolc éves Odüsszeiája Torin M. Finser
könyve megmutatja, hogy a pedagógia egyszerre tudomány és művészet: az emberi
kultúra mély ismerete párosul benne a gyermeki lélek ihletett érzékelésével.
Szülők és pedagógusok sokat tudnak az iskola tévedéseiről, a tantervekkel és a
gyermeki lélekkel való eredménytelen küszködésről. Ebben a könyvben egy
ideálisnak tűnő útról olvashatnak beszámolót; arról az útról, amelyet a könyv
tengerentúli pedagógus-írója osztályával tett meg ? ahogy a könyv alcíme jelzi ?
Odüsszeiaként, bolyongásként, izgalmas kalandként, az emberi kultúra
elsajátításáért, átéléséért. A Waldorf-pedagógia sajátossága, hogy az
osztálytanító nyolc évig kísérheti tanítványait, végigélheti velük nemcsak
személyiségük kibontakozását, de az emberi kultúra teljességét is. A könyv
mindkettőről beszámol: láthatjuk, hogyan alakul, változik a gyermek testében és
lelkében, hogyan jelenik, jelenhet meg egyre inkább szellemi lénye testében; s
ezenközben hogyan követi a tanár azt a megismerési vezérfonalat, amit a
Waldorf-pedagógia alapítója, Rudolf Steiner mély emberismeretével és
világismeretével az 1910-es évek végén mutatott meg. Steiner pedagógiai
gondolatai szinte mentőövet kínálnak a folyamatosan válsággal küzdő, vergődő
iskolának. Ezért is nagy ajándék a magyar pedagógiának ez a kitűnően, láttatóan
megírt könyv, melyből minden pedagógus és pedagógusközösség inspirációt nyerhet
munkájához, a szülők pedig támpontokat ahhoz, mit is keressenek az iskolában
gyermekeiknek.