Részlet a könyvből: Vidéki kisvárosban nőttem fel. A vidéki városok
kisdiákjainak - legalábbis legtöbbjének - más volt a szórakozása, más volt
érdeklődésének köre, mint a fővárosi fiúknak. Az én időmben még nem volt
futball, hanem még a longaméta járta. Az is csak kora tavasszal. Viszont a
nagyvárosi kisdiák szórakozásai helyett kárpótolt minket az, hogy szabad
óráinkat kint a szabadban töltöttük. Figyeltük a rovarvilágot, a madarakat, a
madárvonulást, tudomásunk volt minden madárfészekről, ismertük az érdekesebb
(szerintünk legértékesebb) bogarak és lepkék lelőhelyeit, a legbiztosabb
horgászóhelyeket, stb. Az útleírások, a természetrajzi ismertetések,
vadásztörténetek voltak legkedvesebb olvasmányaim. Legnagyobb bánatomra csak
nagy ritkán juthattam hozzájuk. Az akkori gyermeklapok, a Kis Lap, az Én Újságom
sokszor hoztak ilyen kívánatos olvasnivalókat, de hát nekem nem járt egyik sem.
Nekünk nem tellett rá. Hogy ezeknek az annyira kedvelt és értékelt lapoknak
bekötött példányaihoz hozzájuthassak, bizony gyakran nagy áldozatokat kellett
hoznom. Összeböngészett dióimat, gombostűből hajlított horgaimat adtam oda
egy-két napi kölcsönzésért. (Abban az időben ilyen horgokkal horgásztunk, és
ezek hajlításában mester voltam.)