Jerome K. Jerome-nak (1859-1927) alig pár sort szentelnek az
irodalomtörténetek, sőt többnyire meg is feledkeznek róla. Bizony, munkáinak
java részét megette az idő: igényes regényeire és színdarabjaira méltán borított
leplet a feledés. Ám ez a tipikusan viktoriánus mentalitású angol úriember, ha
nem akart nagyon (s szerencsére többnyire nem akart), és hagyta szabadon
kibontakozni, olykor a nála sokkal rangosab írókkal is felvette a versenyt.
Vérbeli anekdotázó: a Három ember egy csónakban lapjain is természetes üdeséggel
sorjáznak elő a mulatságosabbnál mulatságosabb történetek, groteszk kalandok,
bohózati helyzetek színes emlékei. Jerome K. Jerome könnyed csevegése
elszórakoztat, megnevettet, és néha nosztalgiát ébreszt az után a most szebbik
arcával felénk forduló, régenvolt, talán-igaz-sem-volt világ után, amelyben
három kedves férfihőse, no meg Montmorency, a csintalan kutya, csónaktúrára
indultak a Temzén... Maga a könyv e csónaktúra története, humoros történelmi
meditációkkal s megannyi aktuális anekdotával dúsítva. A Három ember egy
csónakban kellemes olvasmány ma is.