Részlet a könyvből: Ezt a történetet utazás közben hallottam, jó néhány
esztendeje. Akkoriban még meglátszott a vasutakon a háború utáni inség nyoma,
különösen a szárnyvonalakon. Este indultam el egyik vegyesvonattal valamelyik
alföldi kisvárosból s reggelre ígérte a menetrend, hogy elérem a fővonalat. A
kocsisor előtt lihegő kis mozdonykrampusz egész szikraüstökösöket hagyott hátra,
de a sebességről meglehetősen kezdetleges fogalmai voltak. Magam ültem a kopott,
faüléses kocsiban. Valami félálomféle bódulat vett körül a kőszénfüstös
sötétségben. Időnkint megálltunk ismeretlen nevű állomások előtt s tolatták,
rángatták a vonatot. Az egyik hátullevő kocsiban néhány hízott ökör utazott
ismeretlen cél felé s minden megállásnál borus sejtelemmel bőgött bele az
éjszakába. Elbóbiskoltam. Arra ébredtem, hogy valaki nagy csattanással
félretolta a fülkeajtót és két férfi botlott be a sötét kocsiszakaszba. Egyideig
a lámpával bíbelődtek. Hasztalan. Kiégett belőle az olaj. Alvónak tetettem
magam. Gondoltam, ha látják, hogy alszom: kíméletesebben lármáznak majd...