Hogyan lehet a valóságnak megfelelő képet alkotni egy nép őstörténelméről? Az
őstörténelemről képet adó krónikákat a 19. század óta hiteltelennek
minősítették, s ezzel a népek eredeti önazonosságának történelmi alapját
hivatalosan megszüntették. Az új képet rendszerint az összehasonlító
nyelvészetre alapozták. Csakhogy a nyelvészeti adat-együttesek történelmi adatok
híján számtalan önkényes értelmezésre adtak módot. Hasonló a helyzet a régészeti
és a genetikai adatokkal is. Ebben a helyzetben a történelem társ-tudományainak
teljeskörű figyelembe vétele a követendő út, a természetföldrajzi, az embertani,
genetikai, régészeti, vallástörténeti, népzene- és népmese-kutatási, nyelvészeti
eredmények összesítését, a vizsgált körzet népeinek máig fennmaradt nemzeti
eredettudatát és a legmegbízhatóbb történelmi források adatait összevetve.
Könyvünkben e tudományok eredményeit annak az új, átfogóan ökológiai tudománynak
az alapján értelmezzük, amely lényegében megegyezik az ősi eurázsiai civilizáció
élet-, közösség- és Természet-központú világnézetével, és így alkalmas arra,
hogy az ősműveltség fennmaradt nyomait saját, korabeli összefüggéseikben
értelmezzük. A 10 szaktudomány fejezeteit a témakörök szakértői lektorálták,
Németh Zsolt (természettudomány), Gyarmathy István (természetföldrajz), Török
Tibor (genetika), Juhász Zoltán (népzenekutatás), Hoppál Mihály
(vallástörténelem, népmesekutatás), Hudy Árpád és Tomaji Atilla (nyelvészet).
Legfőbb eredményünk az, hogy a székely-magyarság Kárpát-medencei őshazája
mellett létezett egy átfogóbb összefüggésrendszerű második őshazánk, a
sztyeppénél jóval nagyobb körzetre kiterjedő eurázsiai Puszta, az Ősi
Magyarország. Fény derül arra, hogy a Pusztán az őskorban jött létre az az ősi
eurázsiai civilizáció, amelyből a helybeli műveltségekkel összhangban
kifejlődött a mezopotámiai, az egyiptomi, kínai és indiai civilizáció.