1885-öt írunk. Philip Carey kilencéves korában árvaságra jut. Hogyan nevelkedik
a felhőtlen jómódból, szeretetből hirtelen kicsöppent gyerek, milyen
jellemformáló iskolákat jár ki? Vidéki paplak, rideg angol fiúnevelő intézet;
Heidelberg, a századforduló forrongó szellemi életének mögöttes területe; a
párizsi művészvilág bohém módra élő, koplaló, szerető, vigadó és szenvedő
jellegzetes alakjai; majd London - az orvosegyetem, a közkórházak nyomasztó és
nagy emberismeretre nevelő légköre; háttérben az új barátok, kapcsolatok,
tőzsdei spekulációk, a búr háború - s amíg Philip ezt a sok-sok stációt
végigjárva férfivá érik, és végül révbe ér, életének egén hosszú éveken át ott
tornyosul egy reménytelen, megalázó és megszomorító, csak rosszat adó, és mégis,
mégis: áhítva vágyott, keserves nagy szerelem sötét felhője. Az író
pályakezdésének számos önéletrajzi elemét beleszőtte ebbe a megható és felemelő,
elszomorító, s mégis biztató regénybe, a minden megpróbáltatáson, csalódáson,
nélkülözésen is tisztességgel átvergődő, mélységesen humánus és igen-igen
rokonszenves sánta fiatalember szívszorító történetébe.