Szerkesztette: Takács Tibor Kronosz Kiadó, 2023 A kötet tanulmányai három
esztendőt, 1961-et, 1962-t és 1963-at járják körül. A bevett és általánosan
elfogadott értelmezés szerint ezek a Kádár-rendszer megszilárdulásának,
konszolidációjának az évei voltak: lezárult az 1956-os forradalom utáni tömeges
megtorlás, a magyar kérdés lekerült az ENSZ napirendjéről, 1963-ban általános
(bár nem teljes körű) amnesztiát hirdettek, elrendelték a személyi kultusz
idején indított törvénysértő eljárások felülvizsgálatát; Marosán György
pártvezetésből való távozásával magának Kádár Jánosnak a pozíciója is
megszilárdult. A társadalom is konszolidálódott: 1961-ben befejeződött a
diktatúra utolsó nagy társadalomátalakító projektje, a mezőgazdaság erőszakos
kollektivizálása, az MSZMP 1962. novemberi kongresszusán az anyagi javak
növelését hirdették és eltörölték az egyetemi felvételeknél alkalmazott
származási megkülönböztetést; 1961-ben megnyílt a Budai Ifjúsági Park, 1963-ban
bajnok lett a Ferencváros. Az ország lakói nemcsak a nyílt represszió
visszaszorulását tapasztalhatták, hanem a fejlődést, a modernizációt is:
1962-ben átadták a Déli pályaudvar új épületét, 1963-ban elkészült az első
nagyvárosias aluljáró az Astoriánál, és miközben lassan láthatóvá váltak az
Erzsébet híd körvonalai, 1963. augusztus 20-án a szabolcs-szatmári Aporliget
bekapcsolásával teljessé vált az ország villamosítása. Kötetünk természetesen
nem törekszik a teljességre, ám 1962 és a környező évek néhány meghatározó
eseményének a bemutatásán keresztül hozzájárulhat a nagyobb kiszámíthatóságot,
viszonylagos modernizációt és szolid jólétet hozó diktatúra, azaz a későbbi
nosztalgia tárgyává váló Kádár-rendszer születésének megismeréséhez és
megértéséhez. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2023
Terjedelem: 272 oldal