Szerző: Jan Gondowicz Fordító: Pálfalvi Lajos, Vas Viktória Gondolat Kiadó, 2023
?Schulz prózájában a fekete a leggyakrabban említett szín. Ez ugyanaz a
feketeség, amelyből kibontották vízióikat a grafika mesterei. A nyomdafesték
feketéje a világ teremtése előtti anyag. De Schulznál ez Ausztria-Magyarország,
egy olyan ország hanyatló kultúrájához tartozó, erkölcsileg kétséges ingerek
musili feketesége is, melynek nem csak a születése okán volt polgára a művész.
Schulz lényegében közvetlenül ebből a jólelkű-démonikus országból származik,
melynek lételeme a negyedszázadig tartó hanyatlás alatt a káosz és a bürokrácia
vagy ? a művészet szférájában ? a bűbáj és az önpusztítás ambivalenciája volt.
I. Ferenc József monarchiája az illúzió oázisa volt Európa térképén, legfőbb
exportcikke pedig, már jóval a pusztulása előtt is, a dekadencia narkotikus
mítosza. Ez mindmáig így van, és ebben Schulznak is van némi szerepe.? Az elmúlt
évtizedekben Bruno Schulzon kívül nem volt olyan lengyel író, akinek az
életművéről könyveket fordítottak magyarra. Prózai munkái Fahajas boltok címmel
régóta elérhetőek magyarul, Jerzy Ficowski A nagy eretnekség régiói című
életrajzából a kulturális környezet is rekonstruálható, W?adys?aw Panas A
ragyogás könyve című monográfiája az életmű mitológiai hátterét helyezi
előtérbe. Jan Gondowicz tanulmánykötete azonban egységben tárgyalja Schulz írói
és a képzőművészi életművét, olyan kulturális kontextusba helyezve, amely a
magyar olvasó számára is ismerős. Meggyőzően érvel amellett, hogy A
bálványimádás könyve és a húszas években készült grafikák egy kisvárosi
értelmiségi kör belső szimbólumrendszerén belül értelmezhetők. A Kalleia csoport
erősen erotikus színezetű mitológiát dolgozott ki, amely a földközi-tengeri
napkultuszon alapult, ez határozta meg a társasági életüket. Ez a szakasz a
húszas években lezárult; amikor a harmincas években Schulz íróként hozott létre
egy hasonló világot, azt már nem ennek a szűk körnek, hanem a lengyel
olvasóknak, illetve fordításokon keresztül a világirodalom olvasóinak szánta.
Ezzel a fordulattal magyarázható Schulz egyetemessége és ebből következően
világkarrierje. Gondowicz bátor és eredeti interpretációja a magyar alkotókat is
ösztönözheti arra, hogy felfedezzék Schulz életművét mint ihletforrást. Jan
Gondowicz (1950) Lengyel esszéista, irodalomkritikus, műfordító, könyvkiadó.
Tősgyökeres varsói. Lengyel filológiát tanult, de a természettudományok is
hatottak rá. A borgesi világkönyvtár gondolatának örököse, kutatói attitűdjét
ugyanakkor szürrealista inspirációk formálták. A képzelet archeológiájának
módszerét alkalmazza ? a különös, rejtett jelentéstartalmak, az egyezményes
kategóriákon kívül álló jelenségek foglalkoztatják. Nem csupán kiváló ismerője ?
mások mellett ? Witkacy és Bruno Schulz munkásságának, de számos innovatív
szemponttal gazdagította recepciójukat. Öt esszékötet, egy szürrealista
antológia és egy bestiárium szerzője. Többek között Danyiil Harmsz, Joszif
Brodszkij, Karel ?apek, Gustave Flaubert, Alfred Jarry, Raymond Queneau és
Georges Perec műveit fordította lengyelre. A kötet adatai: Formátum: 168 x 238
mm Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2023 Terjedelem: 240 oldal