Ma már nem igényel különösebb bizonyítást, hogy a második világháború
1944-1945. évi magyarországi harcai elválaszthatatlan részét képezték a
német-szovjet arcvonalon folyó, és a háború végső kimenetele szempontjából is
döntő jelentőségű küzdelemnek. Ezen belül a Tiszántúlon tomboló, 1944. októberi
ütközetek (szovjet szóhasználatban a debreceni támadó hadművelet) története
különösen érdekes. Ebben a hadműveletben ugyanis a harcoló felek a döntés
kierőszakolása érdekében főként páncélosokkal felszerelt alakulatokat vetettek
be. A sokáig pontatlanul debreceninek nevezett alföldi páncéloscsata
meglehetősen összetett és helyenként nehezen követhető manőverek sorozatából
állt. Ám éppen ez az állandóan változó, sokszor a résztvevők számára is váratlan
fordulatokat tartogató mozgóharc teszi olyan egyedivé és izgalmassá a tiszántúli
összecsapásokat. Az 1944. októberi harcokat feldolgozó Az alföldi páncéloscsata
első kiadása több mint 13 éve jelent meg. A jelenlegi kötet ennek jelentősen
kibővített és átdolgozott kiadása. A téma ismételt feldolgozását az elmúlt
évtizedben is tovább folytatódó kutatás és az ennek keretében fellelt újabb
jelentős mennyiségű - főként elsődleges, azaz korabeli - forrásanyag indokolta.
Különösen fontos ebben a vonatkozásban, hogy csak pár éve váltak nagyobb számban
kutathatóvá az oroszországi levéltárakban őrzött anyagok. Az új forrásokból
számtalan, eddig ismeretlen tény állapítható meg az egyes alakulatok
harcértékével, részletes harctevékenységével, eredményeivel és veszteségeivel
kapcsolatosan, amelyek a harcokról alkotott összképünket is módosítják.