A Magyar Életrajzi Lexikon szerint Petőfi (Petrovics) Sándor, a magyar
költészet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb alakja Kiskőrösön született
1823. január 1-jén, és Fehéregyházán halt meg 1849. július 31-én. A hivatalos
álláspont szerint Petőfi a segesvári csatában esett el, halálának körülményei
viszont még a mai napig sem tisztázódtak, A Megamorv Petőfi-expedíció 1989.
július 17-én, a Bajkál-tó melletti Barguzinban történt ásatás során megtalálta
azokat a csontokat, amelyeket Petőfi feltételezett földi maradványainak
tartanak. Az esetleges szenzációs felfedezés híre a közéletben óriási vitákat
váltott ki. A minden kétséget kizáró bizonyításra, az ún. DNS-vizsgálatra a
hatóságok engedélyének hiányában nem került sor. Budapesten, a Fiumei Úti
Sírkertben 2015. július 17. napján ugyan megtörtént Petőfi újratemetése, de
állami részvétel nélkül. Ezzel a könyvvel Petőfi Sándor születésének 200.
évfordulója előtt tisztelgünk, és főként arra a kérdésre keressük a választ,
hogy a budapesti sír valóban a nagy költő csontjait rejtheti-e magában.
Nyomozásunk talán ismét ráirányíthatja a figyelmet arra, hogy a Petőfi-kutatás
barguzini fejezetének lezárásával még tartozunk az utókornak. Először röviden
áttekintjük Petőfi eltűnésének körülményeit és a költő haláláról szóló
elméleteket. Ismertetjük a szibériai teória kialakulására és kutatásának
állomásaira vonatkozó adatokat, majd a barguzini ásatás előzményeit, és a
csontváz megtalálásának részleteit. Taglaljuk az állampárt és a tudományos
ellentábor álláspontját, továbbá bemutatjuk a rendszerváltás utáni politikai
hozzáállást a barguzini kutatásokhoz. Számba vesszük az MTA és a Megamorv-Petőfi
Bizottság által 1989 óta lefolytatott vizsgálatokat és mérlegre tesszük azokat a
bizonyítékokat, amelyek igazolják, illetve cáfolják, hogy Morvaiék valóban
Petőfi csontjait hozhatták-e haza. Kitérünk a Petőfinek tulajdonított szibériai
versekre, és azok magyarországi elemzésére. Ezek után megvizsgáljuk a hatalom
viszonyulását híres történelmi nagyjaink temetéséhez, és elemezzük azokat a
bonyodalmakat, amelyekkel szembe kellene néznünk egy hivatalos
Petőfi-újratemetés kapcsán. A könyv utolsó fejezetében arra vállalkozunk, hogy
egy sokak számára talán szokatlan felmérés eredményét ismertessük, ugyanis a
Kerepesi temetőben lévő Petőfi-sír vizsgálatához a radiesztézia módszereit
alkalmaztuk. A mérések többségére (pl. Petőfi szülei, Szendrey Júlia, Vörösmarty
Mihály, Bajza József, Arany János, Jókai Mór, Kossuth Lajos, Vahot Imre, Gyulai
Pál) a Fiumei Úti Sírkertben került sor, míg néhány esetben (pl. Bem József,
Tompa Mihály, Prielle Kornélia, Széchenyi István) a sírokat máshol kellett
felkutatnunk. A legenda ritkán ugyan, de találkozhat a valósággal, amennyiben a
legenda tartalma bizonyítást nyer: Az idő igaz, S eldönti, ami nem az.