Szász Károly pontosan 100 évvel ezelőtt jelentette meg visszaemlékezéseit,
amelyek az 1918 és 1919-es összeomlás időszakának történéseit ismertetik. A volt
képviselőt, az Országgyűlés egykori elnökét a csőcselék forradalmi törvényszéke
húsvét éjszakáján letartóztatta. Először a Markó utcába, később a Gyűjtőfogházba
került, onnan egy hónapnyi szenvedés után szabadult ki, majd újra túszként
tartották fogva. Szász Károly együtt raboskodott az akkori politikai, vallási és
kulturális elittel, akiket már akkor el akartak pusztítani - ahogy Nyisztor
Zoltán jezsuita szerzetes fogalmazott -, a bolsevizmus sátánjai. Szász
naplójában szemünk előtt elevenedik meg a halálra ítélt magyar főváros, a robogó
teherautókkal, eszelős tekintetű vöröskatonákkal, vércsepofáju politikai
megbízottakkal, akik letartóztatásokkal, kínzásokkal, gyilkosságokkal ünnepeljék
meg hatalomra jutásukat. Szász Károlyt megpróbáltatásainak bemutatásában az a
szándék vezette, hogy azok elrettentő például, intésül és okulásul szolgáljanak,
különösen az utánunk következő nemzedékek elé. Gondolatai semmit nem vesztettek
aktualitásukból, sőt időszerűbbek mint valaha. Napjainkban egy új kommunizmus, a
Nagy Újraindítás, a The Great Reset ideológiáját akarják megvalósítani valakik.
Ugyanazok, akik egykoron a bolsevizmust. Az eszme sem változott: azt ígérik,
2030-ra senkinek nem lesz semmilyen tulajdona és boldog lesz. A történelem
megint készen áll arra, hogy megismételje magát.
------------------------------------------- Szemerjai Szász Károly (1865-1950)
magyar politikus, irodalomtörténész, író, a Magyar Tudományos Akadémia,
Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság tagja, országgyűlési képviselő, a
képviselőház elnöke. 1910-ben Tisza István párthíveként képviselővé
választották, majd 1917-1918 között a képviselőház elnöke, 1918-ban ő hirdette
ki a köztársaságot. Mint politikus és publicista, író és kritikus a konzervatív
jobboldal elismert képviselője volt.