1916 decemberében az osztrák-magyar és a német katonai szervek szakemberekből
álló hírszerzőcsoportokat küldtek Bukarestbe azért, hogy feltérképezzék a román
árulás és az azt követő katonai támadás hátterét. Jancsó Benedek, mint a
bizottság hivatalos tagja érkezett a román fővárosba, és a testület a
vezetésével többvagonnyi titkos iratot küldött Budapestre. 1920-ban ezen
információk alapján írta meg a román-magyar kapcsolatok egyik legfontosabb
alapművét - korabeli címmel -, A román irredentista mozgalmak története című
könyvet. A magyar kultúra egyik bölcsőjét, Erdély elszakítását a bevándorolt
románság vezetői mintegy ötvenéves aktív munkával készítették elő. Látványos
európai propagandával maguk mellé állították a külföldi közvéleményt, a román
kultúra felvirágoztatásával pedig milliókat tereltek egy közös gondolat felé,
amely végül legyőzte a Budapestről irányított, a valóságot látni nem akaró
korabeli liberális magyar államot. Jancsó Benedek már 1892-ben megírta, hogy
Erdélyt hamarosan elveszítjük, 1893-ban konkrétan jelezte, mit kellene tenni, de
senki sem vette komolyan a figyelmeztetését. Az 1918-as Károlyi-puccs előtt
Jancsóék hozzájutottak a román kormány által még 1916. augusztus elején az
antant négy országával kötött bukaresti titkos szerződés szövegéhez, amelynek 4.
pontja mondta ki Románia antantgyőzelem utáni új határait. A bizottság
megdöbbent tagjai Jancsót küldték Budapestre, hogy felhívják a kormányt azonnali
intézkedések megtételére. Pár nappal Budapestre érkezése után táviratot küldött
Bukarestbe a bizottságnak, hogy a kormány tagjai nem hisznek neki! A vég
hamarosan bekövetkezett, de vajon hogyan jutottunk el odáig? Erről szól ez a
könyv, amely bölcs és higgadt elemzéssel íródott. Nem ártana, ha minden magyar
könyvespolcán ott lenne. ------- Jancsó Benedek (1854-1930) a háromszéki
Gelencén született a nagynyújtódi' előnevet viselő Jancsó család
leszármazottjaként. Édesapja Jancsó István, Háromszék táblabírája, volt,
édesanyja Kálnoky Zsuzsanna. A család Bethlen Gábortól kapott címeres nemesi
levelet. Tanári pályafutása 1878-1880 között Pancsován kezdődött a magyar
irodalom tanáraként, majd 1880-tól az aradi állami főreáliskolánál folytatódott,
ahol irodalmat, történelmet és bölcsészetet tanított. 1916-ban a Magyar
Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1917-1918-ban a bukaresti
osztrák-magyar katonai parancsnokság nemzetiségügyi előadójaként tevékenykedett,
feladata volt a román irredenta tevékenység bizonyítékainak feltárása. 1918-ban
egyik alapító elnöke volt a Székely Nemzeti Tanácsnak. Részt vett a
békeszerződési tárgyalásokat előkészítő bizottság munkájában mint nemzetiségügyi
szakértő. 1922-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli
nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Mindmáig a román-magyar kapcsolatok egyik
legelismertebb tudósaként tartja számon a konzervatív történetkutatás.