Nincsen olyan ember, aki élete során ne vesztette volna el egyik vagy másik
szeretett hozzátartozóját. Szülőt, testvért, gyermeket, családtagot,
munkatársat, barátot, közeli vagy távoli ismerőst. Életünk során nemcsak a
születés, hanem az elmúlás is megérint bennünket. Az élet mellett mindig ott van
a halál. Amikor a mindennapokban dolgozunk, tanulunk, vagy éppen pihenünk, a
halál kérdése nem foglalkoztat bennünket különösebben. Amikor az értelem
vezetésére hagyatkozunk, elfogadjuk a tényt, hogy minden örök körforgásban van,
hiszen a lét egyik nagy törvénye, hogy ami keletkezik, megszületik, az egyszer
el is múlik. Úgy, ahogy érzelmeink, a civilizációk, az alkotások körülöttünk
létrejönnek a semmiből, növekednek, virágoznak, majd hanyatlanak és elmúlnak -
belátjuk, hogy ugyanígy van ez az emberélettel is.