N. Nozdroviczky Lajos (1862-1943) életét már gyermekkorától kezdve meghatározta
a természet és a vadászat szeretete. Diana, a vadászat istennője már akkor
betakarta varázsfátyolával, hogy azután soha többé ne meneküljön ihletétől.
Tízéves volt, amikor az első őzbakját lőtte. Felnőttként a közigazgatásban
dolgozott, ám minden szabadidejét a természetben töltötte. Nemcsak vadászott,
hanem tudományos megfigyeléseket is folytatott. Elsősorban az erdei szalonka
életmódját tanulmányozta, olyan alapossággal, hogy nála többet talán máig sem
tud senki erről a madárról. Tapasztalatait könyv formájában is közreadta Az
erdei szalonka élete és vadászata címmel, emellett rendszeresen publikált a
korabeli vadászlapokban és vadászatairól naplót is vezetett. Vadászemlékeim című
kötetének történeteihez volt miből merítenie, hiszen Nagy-Magyarország
harminchét vármegyéjében vadászott - és nem csak szalonkára. Könyvében többek
között medve, farkas, vaddisznó, szarvas, nyúl, fajd és őz elejtéséről is
megemlékezik.