A XVIII. század leleményes hősének vagy hőstetteket véghez vivő kalandorának
saját kezű életrajza halála után Angliában látott napvilágot. Tettei már
életében lázban tartották a közvéleményt, így érthető, hogy a megjelenő
önéletrajz valóban szenzációnak számított. Benyovszky Móric, a magyar származású
nemes, korán elhagyta szülőhazáját, részt vett a lengyel nemesi felkelésben,
majd fogságba esett. A cár száműzte őt Kamcsatkára, ahonnan kalandos úton
sikerült néhány társával megszöknie. Ezernyi kaland után, alig negyvenévesen
Madagaszkár szigetén halt meg 1786-ban. Jókai, miután lefordította az
önéletrajzot, maga is kedvet kapott a téma megírásához. Az eseményekben valóban
bővelkedő életútnak csak egy szakaszát, a száműzetés és a szerencsés
megmenekülés történetét vetette papírra. Keze nyomán az életrajz mindvégig
feszült, izgalmas történet lett, öregkori alkotóéveinek egyik jeles darabja.
Benyovszky kivételes jellem: bátor és elszánt harcos, határozott vezéregyéniség,
testi hibája ellenére is vonzó férfiú. A legváratlanabb helyzetekben is
feltalálja magát, s ha kell, élete kockáztatásával is hű marad a szökésre
szövetkező társaihoz. Romantikus történet nem nélkülözheti a szerelmet:
Benyovszky és Afanázia kapcsolatának bemutatása sok meghitt pillanattal
gazdagítja a történetet.