Az első magyar Platón-összest, amelyben eredetileg ezek a fordítások
megjelentek, nehéz lenne radikálisabb szempontok szerint bírálni, mint 1943-ban
maga Hamvas Béla tette: A fordításról magáról nem kell sokat beszélni;
megjelenése percében már elavultnak tekinthető. Platón fordítására
tulajdonképpen minden nemzedéknek szüksége lenne; és pedig nem azért, hogy
Platónt újabb és újabb nyelven modernizálja, hanem, hogy az újabb és újabb
nemzedékeket saját nyelvükön platonizálja. [...] Hamvas Béla a Magyar Filozófiai
Társaság életében 1937-től kezdve nagy aktivitással vett részt: az Athenaeumba,
a Társaság folyóiratába tanulmányokat és könyvismertetéseket írt, a vitaüléseken
rendszeresen hozzászólásokat vállalt, és előadásokat is tartott (1941-ben
például felolvasta A tibeti Halottak könyve című dolgozatát). A Magyar
Filozófiai Társaság kiadásában 1943-ban jelentek meg először magyarul Platón
összes művei, két kötetben, bibliapapíron, 2311 sűrűn nyomtatott oldalon. Az
akkori körülmények között a könyv nem volt olcsó, mégis nagyon hamar elfogyott.
A kiadás számára - Hamvas Béla mellett - Kövendi Dénes, Faragó László, Szabó
Miklós, Halasy-Nagy József, Nagy Ferenc, Papp János, Szabó Árpád és Magyaryné
Techert Margit fordítottak, a régebbi fordítások közül a kiadás átvette Péterfy
Jenő és Gyomlay Gyula klasszikus fordításait Hamvas Béla életművében a
műfordítások rendkívül előkelő helyen állnak, ezeket a Platón-fordításait
azonban csak kevesen ismerik. Kötetünk három platóni dialógust (Menón, A kisebb
Hippias, A nagyobb Hippias) tartalmaz, melyeket Hamvas Béla fordított, és
amelyek majdnem nyolcvan év után most jelennek meg először új kiadásban.