?A gyermeknevelés az egyik legnehezebb feladat a világon. A hétköznapok
feszültségei sok szülőben bűntudatot ébresztenek, mert az az érzés gyötri őket,
hogy jobban is végezhetnék a dolgukat, ha egy kicsivel több idejük lenne,
kevésbé lennének fáradtak, vagy egyszerűen tudnák, hogyan is fogjanak hozzá. [?]
Ám vannak olyan szülők, akik kevés drámával csodálatos gyermekeket nevelnek. Úgy
tűnik, hogy szülőként békében vannak önmagukkal, a gyermekeik pedig boldogan
növekednek. Mi a titkuk?? Laura Markham nevelési tanácsadással foglalkozó
pszichológus könyve rávilágít, hogy a nevelés alapköve az önmagunkkal és a
gyermekünkkel való kapcsolat folyamatos ápolása. Hogy jó szülővé váljunk,
önmagunkkal kell kezdenünk a munkát, érzelmeink megértésével és önismeretünk
fejlesztésével. E belső munka után helyezhetjük új alapokra a gyermekünkkel való
viszonyunkat és tehetjük harmonikusabbá a családi életünket. A kötet
fejlődéspszichológiai ismeretekre alapozva, a gyakorlatban bevált módszerekkel
vezet végig a folyamaton, hogy békés szülőkké válhassunk, akik boldog, empatikus
és önfegyelemre képes gyermekeket nevelnek. Készüljünk fel rá, hogy sok ?aha!?
élményben lesz részünk, és új megvilágításba kerülnek a korábbi konfliktusok ?
mire a könyv végére érünk, sokat tanulunk nemcsak a nevelésről, hanem
önmagunkról is. ?Az, hogy a legjobb énünket nyújthassuk a gyermekeink számára,
némi belső munkát, konfliktusmegoldást kíván a részünkről, és ez sohasem könnyű
feladat. A gyermekeink iránti szeretetünknél azonban semmi sem nyújthatna
nagyobb ösztönözést e munka elvégzésére. Dr. Markham egy sor olyan stratégiát
kínál nekünk szülőknek, melyek segítségével begyógyíthatjuk a saját sebeinket és
elmélyíthetjük a belső kapcsolatunkat a valódi énünkkel, ezáltal pedig
könnyebben megteremthetjük az áhított mélyebb kapcsolatot a gyermekeinkkel.?
/részlet az előszóból/ ?Akár azért olvassuk a könyvet, mert szeretnénk
tudományos kutatások alapján meghozni a neveléssel kapcsolatos döntéseinket,
akár tanácstalanok vagyunk egy bizonyos probléma megoldásában, akár a végső
kétségbeesés határán állunk, jó helyen járunk. Senki sem mindig tökéletesen
békés, hacsak nem megvilágosodott. Minden alkalommal, amikor úgy döntünk, hogy
nagyobb együttérzéssel fordulunk önmagunk és gyermekünk felé, teszünk egy lépést
a belső béke és a boldogabb élet felé.? /részlet a bevezetésből/