Különleges szerelmi történettel és két nő finoman megrajzolt portréjával lepi
meg olvasóit a chilei Isabel Allende, amint kitárja a kaliforniai Lark House
kapuját. A madárfüttytől hangos környezetben álló Pacsirta-ház nem véletlenül
kapta a nevét. Itt talál állást a fiatal Irina, akit Moldáviából vetett a sors a
tengerentúlra. A nyolcvanon túl járó Alma Lengyelországból került Amerikába
évtizedekkel ezelőtt, és az élete végéhez közeledve maga döntött úgy, hogy
jómódú, szerető fia családját elhagyva az idősek otthonában tölti az időt, ami
számára megadatik. Másképp telnek napjai, mint a többieké. Valakitől
rendszeresen kap levelet, kísérőül hozzá három szál gardéniát, gyakran kocsiba
ül, elutazik néhány napra, mintha titkos találkára menne. Eltűnései rejtélyesek
az őt gyakran meglátogató fiú unokája és Irina számára, ám ahogy telik az idő,
és ahogy Alma egyre jobban megszereti a lányt, lassan beavatja őket nem
mindennapi múltjába. A két fiatal így szerez tudomást a japán szeretőről, egy
csaknem hét évtizedig tartó, mindent kibíró szerelemről, mialatt köztük is
formálódik valami, ami túlmutat a barátságon. Isabel Allende a tőle megszokott
derűvel és bölcs iróniával elmélkedik sorsról, életről, mulasztásokról, és
arról, hogy legalább próbáljuk meg pótolni, ami még pótolható.