1789-ben, mintegy 230 éve, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával
indult meg a francia forradalom által vezérelt politikai-ideológiai változás,
ami a későbbiekben minden idők leggyilkosabb rémuralmát eredményezte. Ekkor
szabadultak el azok az erők, amelyek nemcsak százmillió ember kiírtásáért
felelősek, hanem elhatározták, hogy megsemmisítik az európai kereszténységet és
a nemzetekhez kötődő kultúrát. Magyarország sokáig kimaradt ezekből a
folyamatokból, ám a XX. század elején hozzánk is beköszöntött a felvilágosodás
új formája. 1919-ben a Tanácsköztársaság és vérszomjas gyilkosai 133 napig
tobzódtak a vérben, de ez csak a bemelegítés volt. A második világháború után
már a legbetegebb vágyaikat is kiélhették a francia jakobinusok hazai követői,
akik Marx, Engels, Lenin nyomdokain hozzákezdtek az ?új társadalom?
létrehozásához. A legbrutálisabb gyilkosságokra épülő hazai kommunista terror
ideológiai légköre az 1900 évek elején alakult ki. Ebben kiemelt szerepet kapott
az a kulturális térfoglalás, amelyen keresztül elindult a magyar identitás
megsemmisítése. Ez volt a napjainkban zajló kultúrharc első állomása. A
küzdelemben kiemelt szerepe volt a tragikus sorsú nagy magyar költőnek, a
pontosan 100 éve elhunyt Ady Endrének is. Vajon ő hová állt ebben a harcban, és
azt milyen indokkal tette? A könyvben megtaláljuk annak a rengeteg súlyos
állításnak a bizonyítékait, amelyeket eddig az irodalomtörténészek kérdésként
sem mertek feltenni. Raffay Ernő folytatja korábbi könyveiben megismert hiteles
forrásokra épülő tényfeltáró oknyomozását. Kutatásaival újraírja a XX. század
elejének magyar történelmét és irodalomtörténetét.