Péter tudatában az egymást felváltó képek közül kiemelkedett a Golgotán álló
kereszt, a sötétség és a rengés. Most már tudott valamit, amit előzőleg az
általános tudatával nem tudott: azt, hogy a golgotai esemény megtörtént, és hogy
a keresztre feszített test ugyanaz a test volt, mint akivel életében gyakran
együtt vándorolt. Most már tudta, hogy Jézus meghalt a kereszten, és hogy ez a
halál valójában egy születés volt: annak a szellemnek a születése, aki most mint
mindenható Szeretet kiáradt a Pünkösdkor egybegyűlt apostolok lelkébe. Péter
lelkét elárasztotta a mérhetetlen igazság: csak látszat, hogy a kereszten egy
halál következett be; világossá vált számára, hogy abban a pillanatban, amikor a
Názáreti Jézus meghalt a Golgota keresztjén, a Föld számára megszületett valami,
ami addig csak a Kozmoszban volt jelen. A Názáreti Jézus halála a mindenható
kozmikus Szeretet születése volt a Föld szférájában.