Tudnivaló, hogy Erdélybe semmiféle nyomtatványt, írást, napilapot nem lehet
bevinni, könyvet végleg nem. Utoljára nagyon megtáncoltattak a vámon a magyar
vámosok. Ezelőtt hat vagy nyolc héttel, május végén mentünk Zolival és Marival a
csíksomlyói búcsúra, Vízaknára és aztán Kolozsvárra. Akkor még az autó kerekét
is leszerelték, úgy kellett ugráltatni a földhöz vágva, hogy nincs-e benne
valami - és közben a foguk között odasziszegték, hogy könyvet ne, azt tudhatják,
hogy nem szabad! Polcz Alaine életének meghatározó helyszíne volt Erdély, ahova
idősebb korában is rendszeresen visszajárt, hogy látogassa és segítse, támogassa
az ott élőket. Jelen kötet két ilyen út krónikáját tartalmazza, melyek a
Ceau?escu-rendszer végnapjainak Romániájába kalauzolják az olvasót. Az első
utazás során a szerző Vízaknára, gyermekkora helyszínére látogat, ahol
találkozik rokonaival, barátaival. A második út célja Kolozsvár és Kide, a
fiatalság helyszínei. A két útleírásban Polcz Alaine a rá oly jellemző
bölcsességgel és szeretettel, emberismerettel és remek megfigyelőképességgel
mutatja be az ott élő embereket, a Ceau?escu-korszakban egyre
elviselhetetlenebbé váló Romániát, és azt, hogy Erdélyben bár több a szenvedés,
az emberek melegebbek és igazabbak, mint Magyarországon.