Lassan két évtizede kísérhetem figyelemmel Gyarmati Andrea pályájának, életének
fordulatait, amelyekről írásaiban sorra beszámol. Ahogy többször említi, vele
mindig történik valami, és majdnem minden történésből születik egy derűs vagy
szomorkás, bölcselkedő vagy indulatos, de mindig kedves humorral fűszerezett
írás, amely poszt vagy blog formájában jelentkezik, amíg összegyűjtve be nem
kerül egy-egy kötetbe, mint most is, és jönnek a lájkok, a szívecskék, a
dedikálásra váró sorok a könyvsátornál. Elgondolkodtató, miért szeretik annyian
Gyarmati Andreát, hiszen híres ezüstérme óta már ötven év is eltelt, a
középkorúak és a fiatalok aligha emlékezhetnek rá, ahogy világhírű szüleire,
Gyarmati Dezsőre és Székely Évára sem. De az ő egész élete is igazolja: a
népszerűség nem pusztán a hírnéven múlik. Hanem inkább a szereteten, az
emberségen, ami minden megnyilvánulásából árad. És a csodákon, amelyek átszövik
hétköznapjait. Tanuljunk tőle, higgyük el neki, hogy Igenis vannak csodák!
Erdélyi Z. Ágnes