Platón egyik legismertebb dialógusa, a Phaidón - a Kritónnal és a Szókratész
védőbeszédével együtt - Szókratész perének, továbbá élete utolsó heteinek és
halálának történetét meséli el. Eközben olyan alapvető kérdéseket érint, mint az
igazságosság mibenléte, a törvények tisztelete, illetve a tudás szeretetében
leélt élet természetének kérdése. A dialógus magvát azonban a lélek
halhatatlanságának tézise alkotja, melyet Szókratész négy - utolsónak az
idea-tanon alapuló - érvmenettel bizonyít úgy, hogy egyre pontosabban
kidolgozott érvelést alkalmaz a velük kapcsolatban megfogalmazott
ellenvetésekkel szemben. Ennek kapcsán fejti ki azt is, hogy abban az életben
nyer igazi értelmet a lélek halhatatlansága, melyet a bölcs ember él, ugyanis ez
vezet el oda, hogy az ember ne féljen a haláltól.