A ?fotóművészetet kedvelők nagy örömére Magyarországon az utóbbi évtizedben
szebbnél-szebb fotókönyvek, albumok jelentek meg a régi és híres fényképészek
életművéről. Az avatott szerzők sokszor sokéves kutató munka után adtak teljes
körű bemutatást egy-egy már közismert fényképész működéséről. A magyar női
fotográfusokkal és alkotásaikkal is foglalkozott egy emlékezetesen szép kötet ?
de ebben Bäck Manci nem szerepel. Hogyan lehetséges, hogy most e szerény kötet,
egy országosan szinte teljesen ismeretlen, az imént említett összefoglaló műben
sem szereplő fotográfusnőnek kíván emléket állítani? Elmondom. Adódik ez abból,
hogy jómagam Szegeden születtem, és mint ahogy a kötetben szereplő felvétel
bizonyítja, Bäck Manci gyermekkoromban rólam is készített felvételt, édesanyám
társaságában. Mivel mindkét szülőm több mint három évtizeden át gimnáziumi tanár
volt Szegeden, az akkor még nyolc osztályos leány középiskolában ? sorra
tanították a város minden családjának gyermekeit. Sokat hallottam tőlük, a
később előttem is ismerősen hangzó nevekről. Bäck Manci fotográfus leánya,
Szekerke Mária is kedves tanítványuk volt. 1997-ben újra kapcsolatba kerültem
dr. Szekerke Máriával, aki már több évtizede Budapesten élt, s szegedi
időszakából jól ismert engem, mint tanárnőjének, Margit néninek (=anyám)
egyetlen fiacskáját. Két ízben is kellemesen elbeszélgettünk a Bem utcai
lakásán, ahol együtt élt édesanyjával, a volt szegedi fotográfussal, annak
1989-es elhalálozásáig. A sorsot irányító jelnek lehet felfogni, hogy látva
érdeklődésemet, megajándékozott három Bäck Manci alkotással, nevezetesen
Király-König Péter, Mezei Mária és Erdei Ferenc portréival. Lassan érlelődő
elhatározás nyomán 2001-ben összeállítottam és megjelentettem egy kötetet Kis
Fotótéka címmel, melyben az egész oldalakon reprodukált 105 fotó között az
említett három Bäck-felvétel is szerepelt. A kötet még szakkörökben is
érdeklődést keltett és a három neves egyénről készített szegedi Bäck-portrét
többen kiemelték és dicsérték.