A könyv fejezetei, amelyek egy néprajzkutató visszaemlékezései, valójában nem
saját magamról szólnak, hanem azokról az érdekes emberekről, városon és falun,
akiket életem során megismertem. Az első rész gyermekkoromról és ifjúságomról
számol be, többek közt arról, hogyan lettem költő helyett néprajzkutató. A
második rész meg leírja, hogy kiket ismertem meg néprajzi gyűjtés közben: a falu
álmodóit, versfaragókat, nótafákat, naiv művészeket, gyógyítókat, halottlátókat,
varázslókat. Néha groteszk epizódok emlékeztetnek rájuk, máskor meg saját
szavukat idézem naplójukból vagy magnetofonfelvételről. A pest-budai táltosok,
ifjúságom nagy varázslói, természetesen nem jégesővel, viharral harcoltak. mint
a falusi táltosok, de mindenképpen megérdemlik, hogy táltosoknak nevezzük őket.
Ezek is elhivatott, ihletett emberek voltak, ők is megküzdöttek a két háború
közti szellemi viharokkal: a butasággal és az egyre inkább terjedő fasizmus
gyülekező fellegeivel, innen tehát a könyv címe. Ez a rész magába foglalja a
második világháború kitörését és barátaim sorsát is e nehéz években. A két rész
tehát együtt némi bepillantást ad a magyar történelem néhány évtizedébe.
Megmutatja, milyen rögös utat kellett bejárnia a két háború közt a magyar
értelmiségnek, hogy kivívja helyét a társadalomban, kenyérhez jusson, s hogy
mire felnőtté vált, sokuk sorsát már derékba is törte a háború. Így néhányan
közülük kiléptek nemcsak a könyv lapjai közül, hanem az életből is. A második
részben a magyar falu érdekes embereit látogatom meg. Sokan közülük úgynevezett
naiv művészek, akik oly sok generáció névtelen tehetségei után most először
kapnak alkalmat arra, hogy a népművészet ismert mestereivé váljanak, illetőleg
tagjává váljanak a magyar értelmiségnek. Mások egy-egy archaikus, eltűnő
mesterség utolsó képviselői: füvesemberek, halottlátók, garabonciások, és így ők
is különös figyelmet érdemelnek. Az egész könyv megkísérli leírni hazánk egy
nehéz sorsfordulójának hangulatát, tanulságul a következő generációk számra. Egy
olyan világot ír le, amelyet ők már nem ismerhetnek meg: ami számomra még megélt
jelen volt, a fiataloknak már történelem.